Love Factor

Fülszöveg:

Estellának egyetlen álma van: énekesnő szeretne lenni. Apja azonban célja elérésében nem támogatja, zeneművészeti helyett is inkább nyelvi középiskolába járatta. De most, hogy nagykorú lett, és leérettségizett, ráébred arra, ha boldog akar lenni, a saját útját kell járnia. Az első lépés a meghallgatás az egyik legismertebb zenei vetélkedőn. Estella a tehetségkutató versenyen nemcsak megcsillogtathatja énektudását, de talán az igaz szerelem is rátalál…

Hogyan akadtam rá?

Dubrovnikba mentünk nyaralni és a buszon vettem csak észre ,hogy otthon maradt a nyaralásra kikészített könyv. Szerencsére ,amikor Nagykanizsán kiszálltunk még volt időm elszaladni a Sparba ,igaz nagy csomóval a gyomromban ,hiszen általában ilyen kisebb boltokban jobb esetben is csak szappanoperás könyvek vannak. Hát nekem nem volt sok választási lehetőségem ,mert az újságok és gyerek foglalkoztató könyvek mellet csak egyetlen egy könyv árválkodott egyedül. Miután elolvastam a fülszöveget rájöttem nem is lesz annyira vészes ,mint amire számítottam és gyorsan meg is vettem annak reményében ,hogy szórakoztasson a 12 órás út alatt.

Összességében véve a könyv a maga műfajában egy szórakoztató,letehetetlen könyv! Tökéletes volt az utazásra!

De többre nem ,mert ez a könyv a 11-14 éves korosztálynak íródott és a nyelvezetében, cselekményben is érződött ,hogy ez a könyv kiskamaszoknak íródott volt néhány hiba amit lehetett is érzékelni a könyvben pl. főszereplőt milyen könnyen tudják manipulálni az érzéseivel, ahhoz képest ,hogy Estella híres lesz a könyvben nem nagyon lehet utalásokat találni a történet történetben ,hogy hogyan változott meg az élete pl.interjúk,reklámok,paprazzik,több őrült rajongó semmi ilyen nincs benne.Olyan mintha Estelle kb. csak a városi ki-mit tudban szerepelt volna. A könyv befejezés pedig a szinthez képest nagyon jó lett!

Végül is nem is kell ettől a könyvtől sokat várni ,csak annyit ,hogy szórakoztasson ,igaz nekem néhol idegesítettek a szereplők egyszerűsége,kiszámíthatósága. Egyébként ahogy utána néztem az írónőnek ez a könyve szól talán a legidősebb korosztálynak akiknek valaha írt ,mert idáig ,ha jól láttam csak kisgyerekeknek,gyerekeknek szóló könyveket írt.
Értékelés:
Kedvenc szereplő: Boris
Szereplő akit a legkevésbé szerettem jelleme/megformázása miatt: Jette

Történet:3
Létrehozott világ:2
Helyszín:2
Szereplők:3
Kedvenc idézet: "Sorsunk olyan, amilyet felépítünk magunknak."
Legjobb jelenet: A könyv záró jelenete
Legrosszabb jelenet: Amikor felismerjük ,hogy
Leírások:2
Hangulat:4
Borító: 4
Fülszöveg: 3
Amit hallottam róla: ------------------
                                                                                                                           
Össz. értékelés: 1-5-ös skálán: 4 pont (a maga műfajában)

Az eperszedő

Fülszöveg:

Amikor kiderül, hogy barátnőjét, Carót meggyilkolták, Jette nyilvánosan bosszút esküszik – és ezzel felhívja magára a gyilkos figyelmét. A férfi udvarolni kezd Jettének, és a lány beleszeret anélkül, hogy sejtené, valójában kivel is van dolga…
Merle mindent elolvasott, ami csak a keze ügyébe került a halál utáni életről. Szinte már ez volt a szakterülete, és kísérteties történeteivel gyakran okozott álmatlan éjszakákat Carónak és nekem.
– A másik világba való átmenet – mondta, és jelentőségteljes szünetet tartott, mint mindig, amikor erről a másik világról beszélt – erőszakos halál esetén különösen nehéz.
Merle rám nézett, és szemeiben felismertem azt a fájdalmat, ami bennem is bujkált. – Nem volt felkészülve, Jette.

Amikor levettem a polcomról a könyvet olyan lelkiállapotba voltam ,hogy rettegős,gyilkosos,vérengzős történetet szeretnék olvasni,legalább is erre vágyott a szívem. Ehhez képest kaptam egy vontatott kiszámítható sztorit és csak a vége lett letehetetlen talán még izgalmas is.

Na de egy kicsit bővebben:

Mivel már a fülszöveg lelövi a történet felének cselekményét ,ezért nem nagyon tudtam élvezni a vontatott történetet,először idegesített és unalmasnak tartottam ,hogy minek kell még annyi ember szemszögéből is nézni a dolgokat,később rájöttem ,hogy ez egy csodás ötlet csak talán nem kéne ennyire húzni a történetet. Persze talán azt is mondhatnánk ,hogy ez arra jó ,hogy jobban a szívünkhöz nőjenek a karakterek ,hát elég vicces ,mert egész végig azt vártam már ,hogy gyorsan öljék meg Carót aztán kezdjenek már el pörögni az események. Nem sikerült megszerettetnie velem Caró karakterét az írónőnek,a miután megölték Carót utána meg olyan jól írta le az írónő Caró halálának tragikumát ,hogy megszerettem a karaktert. Szerintem ,jobb lett volna ,ha az írónő már az elején az olvasó szívéhez édesgeti a karaktert ,hogy legalább ne várjuk annyira ,hogy a spoilerezett részen túl legyünk. Vicces ,mert a könyv elején Jettét úgy ahogy megszerettem ,aztán a végén már elegem volt belőle,mert annyira üres fejűen viselkedett.Most komolyan ,amikor Jette először találkozik a gyilkossal még meg is jegyzi ,hogy pont úgy néz ki ,mint Caró barátja ,meg kicsit sem fura ,hogy Jette új pasja pont úgy viselkedik ,mint Caró titokzatos barátja! Igen a szerelewm elvakít stb. és ez is volt gondolom az írónő célja ,hogy bemutassa ,hogy milyen lehet a szerelem stb. ,de akkor legalább a könyv elején ne írja le annyira értelmes stb. lánynak Jettét így nekem Jette karaktere nagy csalódás volt. Aztán a legvégén meg már megsajnáltam (hogy lehet iylen buta?) és drukkoltam érte(na jó én eleve olyan vagyok ,hogy hamar megsajnálom az embereket,karaktereket).

Számomra meglepő karakter volt Merle ,mert a végén rájöttem ,hogy sokkal több van benne ,mint amit az elején sejtett az írónő.

Jette édesanyja meg a Bert közötti „vonzódás” ,szerintem olyan semmilyen volt ,szerintem az írónő nem tudott már mit kitalálni és beleírta a könyvbe csak hogy a könyv háromnegyedéig unalmunkba nehogy végleg lemondjuk a mű elolvasásáról.De komolyan mi másért írta volna bele őket? (Amikor még a könyv elején Imke azt gondolja ,hogy jelenlegi kedvesével nem is érti miért van együtt és a végén meg rájön ,hogy ő élete szerelme és a rendőr akiről azt sejteti a történet,hogy talán lelki társak, csak úgy el van felejtve és Bert éli tovább unalmas kis életét elhidegült házastársával.Igazi happy end, nem?)

Összességében szerintem egy nagyon jó könyv lenne jó ötletekkel és mondanivalóval milyenek is lehetnek az emberi kapcsolatok mit tesznek az emberrel ,hogyan befolyásolják az ember jövőjét ,párkapcsolatok sokfélesége. Csak az a baj ,hogy végig azt éreztem ,hogy az írónőnek volt egy jó ötlete és ezt az ötletet nem tudta ,hogyan dolgozza ki a könyv formájára ,mert sok vontatott rész volt a könyvben és sok olyan rész ahol az egyes gondolat menetek között nem éreztem akkora logikai kapcsolatot. Mivel a fülszöveg már lelövi a poént ,hogy mi is fog történni Caróval ,ezért én Caró haláláig csak szenvedtem nem volt számomra túlzottan érdekfeszítően leírva a történet ,pedig szerintem rengeteg plusz dologgal érdekesebbé lehetett volna tenni a történetet a már előre beharangozott eseményig.Miután Carót megölték és elkezdődik a nyomozás már csak azért sem dobod ki az ablakon a könyvet hátha történik valami és a vége ami csak ,hogy érzékeltessem ,hogy mennyi !a könyvből a letehetetlen rész az utolsó 3 talán 4 fejezet! ,ami tényleg lebilincselő volt. Kár ,hogy én ezt vártam már 200 oldallal ezelőtt is…

Értékelés:
Kedvenc szereplő: Merle,Rudi(a spániel)
Szereplő akit a legkevésbé szerettem jelleme/megformázása miatt: Jette
Történet:3
Létrehozott világ:2
Helyszín:1
Szereplők:1
Kedvenc idézet:
Legjobb jelenet: Amikor a gyilkos üldözi Jettét, Caró a hulaházban
Legrosszabb jelenet: túl sok volt
Leírások:2
Hangulat:1
Borító:3,5 sokkal jobb a magyar borítója ,mint az eredeti német! +pont a könyvmolyképzőnek! :3
Fülszöveg: 1
Amit hallottam róla: ------------------

Hogyan akadtam rá?: Le volt akciózva könyvmolyképzőnél. 

                                                                                                                                                       
Össz. értékelés: 1-5-ös skálán: 1,5 pont